BIR: A konténer gondok nem fognak megoldódni 2021-ben
A Nemzetközi Hulladékfeldolgozási Iroda (Bureau of International Recycling (BIR)) a jelenlegi problémák megmaradására számít a konténerek terén 2021-ben.
A piacnak további kihívásokkal kell számolnia, mert a konténerek gyártása nem elegendő, ami többezer konténer hiányát okozza, mondták a résztvevők a BIR éves közgyűlésén.
Másrészt Kína kereskedelempolitikájának változása várhatóan nagy hatással lesz a globális acélhulladék kereskedelemre.
Kína 14. ötéves tervében a belföldi acéltermelési kapacitások csökkentése és az acélhulladék-intenzív elektromos ívkemencék használatának növelése áll, a hagyományos nagyolvasztók helyett. Ez a változás az ország vasérctől való függőségét csökkentené és növelné az acélhulladék és acélbuga importot.
Japán 31,496 tonna acélhulladékot exportált Kínába csak márciusban, ami az összes import több mint 65%-át tette ki. Az egyik vonzerő azt volt, hogy Japán képes volt lemez és szerkezeti acélhulladékot viszonylag kisebb mennyiségekben is próbaszállításokkal leszállítani.
A viszonylag rövid hajózási idő volt a másik ok, ami miatt Japán és Dél Korea is, vezető expotőr lett a kínai piac felé, magyarázta Jiak Lim, a szingapúri Zhejiang Metals vezető kereskedője. Azt tanácsolta a lehetséges exportőröknek, hogy kezdetben a lemez és szerkezeti acélhulladékra fókuszáljanak, 20-lábas konténerekben, hogy kielégítsék az ország import előírásait.
Kína törekvése a karbon kibocsátás csökkentésére „határozottan felfelé fogja hajtanai az acélhulladék globális árait”, mondta.
Tom Knippel az USA SA Recycling cégtől rámutatott egy korábban nem látott jelenségre, az ár trend szétválására az új acél és az acélhulladék árak között, hozzátéve, hogy az előbbi árai „hosszú távon nem fenntarthatók”.
Knippel és a német Denis Reuter a TSR Recycling cégtől egytértett abban, hogy az USA-ban és Európában most jelentősen kevesebb elsődleges acélhulladék keletkezik, részben az autóipar termelési gondjai miatt.
Reuter is osztja az aggodalmakat a javasolt EU exportszabályozás miatt, ami a „hulladék” exportját csak olyan üzemek irányába engedné meg, melyek az EU szabványoknak megfelelően működnek. Hangsúlyozta: “Nem hiszem, hogy egy teljes exporttilalom reális opció lenne az EU-ban.”
A probléma gyökere ott van, mondta Schnitzer, hogy az acélhulladék Európában a „hulladék” kategóriába esik, miközben megérdemelné „az újrahasznosított anyag” kategóriát.
Forrás: Kallanish