Európának hidrogénből diverzifikálásra és importra van szüksége

Az európai zöld-hidrogén termelőknek diverzifikálásra van szükségük a nyereségességhez és az állami támogatástól való függetlenségre, miközben az elégtelen megújuló energia kapacitások miatt a kontinensen kívülről hidrogén importra lehet szükség. Erre a következtetésre jutott az Európai Gazdasági Kongresszus hidrogén panelje Katowicéban.szeleromu.jpg

Az önálló hidrogéntermelők nehézségekbe fognak ütközni a profit termelésben vagy egy bankhitelhez való hozzájutásban és ezért egyéb piacokat is ki kell szolgálniuk, mint például a megújuló alapú fűtést és elektromosságot, mondta Tomoho Umeda, a zöld hidrogén infrastrukturális cég a Hynfra vezérigazgatója. Manapság nem lehetséges egy önálló zöld hidrogén üzem megépítése valamilyen állami támogatás nélkül, tette hozzá.

“Nincs az a szubvenció, nincs az az állami pénz, nemcsak az EU-ban, de az egész világon, ami a karbon mentesítést világszerte finanszírozni tudná… ezért mostantól szükség van az igazodásra a megújuló energia jelenlegi kilátásaihoz, miközben eredetileg ezt a szektort támogatásokkal, majd később aukciós mechanizmusokkal támogatták,” mondta Umeda. Most a saját lábán áll.

Egy nagyobb rendszer, ami megújuló energiát, hidrogént, fűtést és szállítást szolgáltat, már biztosítani tudja a projekt finanszírozását, ahol a hitelezés nem a cég mérlege alapján, hanem átvételi megállapodások alapján történik, mondta Umeda.

A magánfinanszírozás nem lesz probléma, mivel részvényalapok előnyben részesítik a zöld projekteket. A rendelkezésre álló pénzforrások nagyok, de ezek a források nem képesek elegendő és megfelelő projektet találni, folytatta.

Lengyelországnak nem áll rendelkezésre elegendő földterület olyan hidrogén elektrolizáló projektek megépítésére, melyek egy helyszínen meghaladják a 100MW kapacitást. Az európai hidrogén/ammónia termelők olyan országokban keresnek projekteket, mint Omán, Mauritánia vagy Kolumbia, ahol a körülmények kedvezőbbek. Lengyelország az EU harmadik legnagyobb nem-zöld hidrogén termelője, de a veszíteni fog a zöld hidrogénen, ha nem lép gyorsan globális megújuló források biztosítása érdekében.

Grzegorz Jozwiak, a lengyel Orlen cég hidrogén és szintetikus üzemanyag igazgatója erre azzal kontrázott: “Amikor az iparról van szó, csak a nagyméretű hidrogéntermelés számít, amit tonna/órában, nem kilogramm/órában számolnak, a lengyel ipar túlélésének biztosítása érdekében, és ami eléri az ipart terhelő célokat. Azonban elismerte: “Viszont be kell látnunk, itt Lengyelországban nem lesz elegendő megújuló energia.”

Tehát új megújuló kapacitások megteremtése mellett alternatívákat is alkalmazni kell az elegendő elektrolizálási kapacitás biztosításához és az alacsony kibocsátású hidrogén termeléshez, mint például a nukleáris energiát. A szén-dioxid leválasztás és tárolás használatát is figyelembe kell venni, CO2 szintetikus üzemanyaggyártáshoz való felhasználásával, tette hozzá Jozwiak.

Az ipar nem lesz képes kielégíteni az EU nem biológiai eredetű megújuló üzemanyag igényeit 2030-ig. Ez azt kívánná meg, hogy az ipar által használt hidrogén 42%-a megújítható hidrogén kell legyen. Több értelme van ezért a hidrogént a versenyképes globális piacról beszerezni, a költségek alacsonyan tartása végett, mondta Umeda.

Emilia Makarewicz, a Polenergia’s H2Silesia hidrogén projekt igazgatósági tagja egyetértett, hogy a helyi hidrogéntermelés nem lesz elegendő a kereslet kielégítésére. “Másrészt, nem lehet elégszer megismételni, amit már sokszor megtettünk más technológiákkal vagy üzemanyag forrásokkal: amennyiben kizárólag importra hagyatkozunk, a végén majd azért aggódhatunk, ki fog ránk nyomást gyakorolni az árakkal,” figyelmeztetett.

Alex Carr, a Clean Air Task Force európai igazgatója a zéró-karbon üzemanyagokra, a költség-kihívást hangsúlyozta a szürke hidrogén zölddel való felváltásában. A hidrogént bizonyos helyeken fogják előállítani, mint pl. az Ibériai félszigeten, és más helyeken, pl. Lengyelországban fogják felhasználni, ami hatalmas elosztási infrastruktúrát kíván. A korlátos források miatt az EU-nak a hidrogén esetében prioritásokat kell felállítania az ágazatok között, melyeknek a leginkább szüksége van rá. A felfutás a gazdaság egészében időbe fog telni.

A résztvevők egyetértettek, hogy az EU-nak nem szabad túlszabályoznia a piacot, mert az a hidrogén kapacitások felfutását fojtaná el. Umeda szerint állami támogatások helyett a fókusznak a kormányzati támogatású bankhiteleken kellene lennie, melyek lehetővé teszik a kívánt mértékű beruházásokat.
Forrás: Kallanish