A CBAM átalakítja India EU-ba irányuló acélipari exportját

A szénintenzitás, az ellenőrzés hitelessége és az EU-keresletnek való termékkitettség 2026-tól meghatározza a piacra jutást – hangzott el egy közelmúltbeli webináriumon.

Az indiai exportőrök esetében az első érdemi CBAM-hoz kapcsolódó pénzügyi elszámolás 2027-ben esedékes, a 2026-ban kiszállított mennyiségekbe beágyazott kibocsátások alapján. Ennek megfelelően a szénköltségek várhatóan egyre inkább a termékválasztásban és a vevői árazásban jelennek meg, ahelyett hogy egységesen szétterülnének az exportvolumeneken – jegyzi meg a Kallanish.
A Sentra.world társalapítója és vezérigazgatója, Harsh Choudhry szerint a CBAM-kitettség a magas karbonintenzitású acél esetében végső soron a termékköltség 10–20%-át is kiteheti, amint az EU-ban csökkennek az ingyenes kibocsátási kvóták.

A termékkitettség egyenlőtlen, és az EU-ba irányuló lapos acéltermékekre koncentrálódik. Ankur Mishra, a Cargill regionális kereskedelmi vezetője szerint India melegen hengerelt tekercs- és vastaglemez-exportjának mintegy 50%-a Európába irányul. Bár ez jelentős arány, ezek a volumenek az EU-s gazdaságosság romlása esetén viszonylag könnyen átirányíthatók az ázsiai piacokra.

Ezzel szemben a feldolgozott (downstream) lapos acéltermékeknél a függőség jóval magasabb: India hidegen hengerelt (CRCA) exportjának 95%-a, valamint a bevonatos acél – beleértve a tűzihorganyzott és egyéb hozzáadott értékű termékeket – szállítmányainak 80%-a Európában talál vevőre.

A váltás gazdaságossága tovább erősíti ezt a kockázatot, mivel a melegen hengerelt tekercs Európába, illetve Ázsiába történő értékesítése közötti árkülönbség jelenleg körülbelül 30 $/t, ami megkönnyíti az átirányítást. A hidegen hengerelt és a bevonatos termékek esetében azonban Európa jóval magasabb prémiumot kínál, amely az ázsiai piacokon nem helyettesíthető könnyen.

A nagyolvasztó-alapú acél benchmark kibocsátása körülbelül 1,37 t CO₂/t, miközben számos indiai létesítmény tényleges kibocsátása közelebb van a 2,1 t CO₂/t szinthez. Amennyiben az ellenőrzött kibocsátási adatok elfogadásra kerülnek, ez nagyjából 65–70 €/t CBAM-költséget jelent a melegen hengerelt tekercs és a feldolgozott bevonatos termékek esetében. Ha viszont az EU-hatóságok alapértelmezett kibocsátási értékeket alkalmaznak, a CBAM-teher 250–300 €/t-ra is emelkedhet, ami érdemben rontja a versenyképességet.

Mindez az ellenőrzés hitelességét helyezi India exportkilátásainak középpontjába. Swaroop Banerjee, a JSW Steel vállalati fenntarthatóságért felelős alelnöke szerint az indiai hengerművek nagyrészt képesek ellenőrzött kibocsátási adatok előállítására, az EU-s vevők azonban továbbra is óvatosak, mivel az auditálási szabályok folyamatosan alakulnak.

Banerjee hozzátette: az olyan magas szénintenzitású régiókból, mint India és Kína, az EU-ba irányuló exportot érinteni fogja a CBAM, mivel megszünteti a hagyományos gyártási útvonalak ár-előnyét.

Az adatok integritásának bármilyen észlelt gyengesége lehetővé teszi az EU-hatóságok számára az alapértelmezett értékek alkalmazását, ami gyakorlatilag nem vámjellegű akadállyá teheti a CBAM-et az indiai lapos acéltermékek számára.

A nyomás ellenére nem valószínű az export azonnali összeomlása. Az indiai gyártók bizonyos mértékig képesek lehetnek akár mintegy 150 €/t CBAM-költséget is lenyelni, különösen a bevonatos és hozzáadott értékű lapos acéltermékek esetében, amelyek Európában eleve prémiumot érnek el. Ez a puffer azonban várhatóan fokozatosan szűkül 2030-ig, ahogy az ingyenes kvótákat kivezetik.

Maguk az ellenőrzési kapacitások is korláttá válhatnak. Anirban Chatterjee, a Bureau Veritas munkatársa szerint csak az EU által elismert nemzeti szervezetek által akkreditált auditorok végezhetnek CBAM-ellenőrzést. Bár átmeneti előellenőrzés lehetséges, a végső megfeleléshez az akkreditált audit kötelező lesz.
Forrás: Kallanish