Az európai acéliparra az túlkapacitás és a protekcionizmus gyakorol nyomást

Az elmúlt években Kína, valamint Délkelet-Ázsia és Észak-Afrika jelentősen növelte beépített kapacitásait, miközben nem született válasz arra, hogyan lehetne az új volumeneket az érintett országokon belül tartani.

„Az ágazat világszerte a kereskedelemvédelmi intézkedések növekedésének tanúja. Emellett a bizonyos régiókban folyamatosan növekvő kapacitások és az egyre agresszívabb exportmagatartás hatással van a kereskedelmi környezetre” – mondta a rendezvényen Enrique Arrieta, az Európai Bizottság kereskedelmi és gazdasági biztonsági politikai tisztviselője.

Jelenleg olyan országok, mint az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Kolumbia, az Egyesült Királyság, Törökország, India és Egyiptom védelmi intézkedéseket alkalmaznak piacaik megóvására. Kína ezzel párhuzamosan évről évre exportrekordokat dönt, ami felborítja a hagyományos piaci egyensúlyokat.

Az egyik legszemléletesebb példa Vietnam, ahol az elmúlt nyolc évben a beépített kapacitás mintegy 15 millió tonna/évről közel 30 millió tonnára duplázódott. „A probléma azért jelentkezik, mert Kína agresszív exportpolitikája nemcsak elárasztja a vietnami piacot, hanem kiszorítja Vietnamot hagyományos exportcélpiacairól is, például Thaiföldről vagy az Egyesült Arab Emírségekből” – magyarázta Arrieta.

Ennek eredményeként a vietnami acélexport az EU irányába a pandémia óta 70%-kal nőtt, így az ország Európa negyedik legnagyobb acélbeszállítójává vált – és ez egy „nagyon gyorsan” bekövetkezett változás – tette hozzá a tisztviselő.

Hasonló jelenség figyelhető meg Japán esetében is, ahol bár nem nőtt a kapacitás az elmúlt években, a gyártók a volumeneket Európa felé terelték, miután Indonéziában, Dél-Koreában és Thaiföldön – ahol már a kínai acél dominál – veszítettek piaci pozícióikból. Japán a korábbi marginális mennyiségeket követően 2023 és 2024 között már közel 2 millió tonnát exportált az EU-ba.

„Mindez úgy történik, hogy az EU továbbra is vámkontingens-alapú kereskedelemvédelmi rendszert tart fenn, ami korlátozza a reakcióképességét. A harmadik országok protekcionizmusa és a globális túlkapacitás hatásainak együttes fennállása rendkívül fenntarthatatlan helyzetet teremt Európa számára” – figyelmeztetett Arrieta. „Ideális esetben a túlkapacitás problémáját globális szinten kellene kezelni. A múlt azonban megmutatta, hogy ez eddig nem valósult meg. Ha nem beszélünk a túlkapacitásról, nagyon nehéz úgy kezelni a kiváltó okokat, hogy ne azokat sújtsuk, akik a problémát előidézik.”

Arrieta megerősítette: az Európai Bizottság nyitott a túlkapacitásról szóló vita újranyitására, azzal a céllal, hogy olyan globális megoldást keressen, amely erősíti az európai iparágak védelmét, ugyanakkor minimalizálja a nemzetközi ellátási láncokra gyakorolt negatív hatásokat.
Forrás: Kallanish