Kína behúzná a féket: az acélóriások termeléscsökkentést sürgetnek
Fordulóponthoz érkezhet a világ legnagyobb acélpiaca. Több mint 50 jelentős kínai acélgyártó közösen sürgeti a termelés visszafogását és a felhalmozott készletek gyorsabb leépítését. Ha a kezdeményezést valóban komoly termeléscsökkentés követi, annak hatása idővel az európai acélpiacon is megjelenhet.
A kínai acélipar hosszú éveken keresztül a folyamatos kapacitásbővítés és termelésnövelés időszakát élte. A piaci környezet azonban megváltozott. A gyenge belső kereslet, a magas készletek, az alacsony árak és a romló jövedelmezőség miatt az ország legnagyobb gyártói egyre határozottabban sürgetik a kínálat visszafogását.
A China Iron & Steel Association (CISA) szeptember 15-én ismertetett kezdeményezése szerint az iparág a növekedés korszakából a „csökkentés és optimalizálás” időszakába lépett.
A felhívás súlyát jól mutatja, hogy több mint 50 jelentős kínai acélgyártó állt mögé. Az aláírók között olyan iparági óriások találhatók, mint a China Baowu Steel Group, a HBIS Group, az Ansteel Group, a Shougang Group, a Shagang Group és a CITIC Special Steel.
A tonnák helyett a nyereség kerülhet előtérbe
A kezdeményezés egyik legfontosabb üzenete, hogy a kínai acélműveknek a termelési volumen növelése helyett ismét a jövedelmezőségre és a tényleges piaci keresletre kellene koncentrálniuk.
A gyártókat arra ösztönzik, hogy szigorúan tartsák be a termeléscsökkentési előírásokat, gyorsítsák fel készleteik leépítését, és ne termeljenek az előírt célokon felül.
Különösen fontos elem, hogy a kezdeményezés az önköltség alatti értékesítés ellen is fellépne. Vagyis a gyártók ne próbáljanak veszteséges árakkal piaci részesedést szerezni, mert ez tovább növeli az árnyomást és rontja az egész ágazat jövedelmezőségét.
A probléma nagyságát érzékelteti, hogy a Kallanishnak nyilatkozó piaci szereplők szerint a kínai acélgyártók több mint 90%-a jelenleg veszteséges. Egyes szereplők a mostani helyzetet a 2008-as, 2015-ös és 2018-as nehéz időszakoknál is súlyosabbnak értékelik.
Miért érdekes mindez az európai acélvásárlóknak?
Kína messze a világ legnagyobb acéltermelője, ezért a kínai gyártási volumen változása nem marad kizárólag helyi ügy.
A gyenge kínai belföldi kereslet az elmúlt időszakban jelentős exportnyomást eredményezett. A felesleges termelés külföldi piacokra történő értékesítése alacsonyabb ázsiai exportárakat és erősebb versenyt jelenthet az európai gyártóknak is.
Ha azonban a most sürgetett termeléscsökkentést ténylegesen végrehajtják, mérséklődhet a világpiacra kerülő kínai acél mennyisége. Ez csökkentheti az exportárakra nehezedő nyomást, és középtávon stabilizáló hatással lehet a nemzetközi acélárakra.
A változás az alapanyagpiacra is továbbgyűrűzhet. Alacsonyabb kínai acéltermelés mellett mérséklődhet a vasérc és a kokszolható szén iránti kereslet, ami újabb átrendeződést okozhat az acélgyártás költségszerkezetében.
Kevesebb kínai acél = magasabb európai árak?
Ez azonban nem automatikus.
Az európai árak alakulását egyszerre befolyásolja a kontinens továbbra is visszafogott kereslete, az energia- és nyersanyagköltségek, az importkvóták, a kereskedelemvédelmi intézkedések és a CBAM.
A kínai termeléscsökkentés ezért önmagában nem jelent feltétlenül áremelkedést Európában. Ha viszont egyszerre csökken az ázsiai exportkínálat és szigorodik az EU importkörnyezete, miközben az európai kereslet élénkülni kezd, lényegesen kisebb lehet az olcsó import által az árakra gyakorolt nyomás.
A beszerzők számára ezért a következő hónapok egyik fontos kérdése már nemcsak az lesz, hogyan alakul az európai kereslet, hanem az is, hogy a kínai acélgyártók valóban végrehajtják-e a most meghirdetett termeléscsökkentést.
Ha Kína valóban a volumen helyett a jövedelmezőséget helyezi előtérbe, az a globális acélpiac egyik legfontosabb változását hozhatja 2026 végén és 2027 elején.
Forrás: Kallanis and CISA
